Asszem tudom, mi a baj velem.

Nekem egy gondolatolvasó kell. Vagy legalábbis olyasvalaki, aki férfiasságának teljes tudatában megmondja kerek perec, hogy mit akar és hogyan akarja.

A tököm tele van ezekkel a kis mimóza lelkű jófiúkkal, akik mindig olyan rohadt sokat aggódnak a lelkivilágomért. Ettől kapok gyomorgörcsöt.

Basszus, túl sok kérés az, hogy valaki férfiasan viselkedjen? Nem agyongyúrt, lezselézetthajú állatként, csak férfiként.

Képtelen vagyok ilyen pasiba botlani. Most is: jaj, nagyra becsülöm a barátságunkat, és szerintem ennél többről is van szó, ezért majd egyszer egy gyűrűt...

Bazd meg, állj már a sarkadra és ne finomkodj, lúzer! A hideg futkos a hátamon a fentebbi szövegektől. Mibe fájna egy "hm, jó haver vagy, ha így folytatod, megkérlek" beszólás? Vagy esetleg egy "jó fej vagy, hamarosan megkérem a kezed, ok?". Komolyan mondom, faszom kivan ezektől a nyomoroncoktól.

Komolyan, hol találok egy férfit? Egy igazi, határozott, férfias férfit, aki nem finomkodik, azt mondja amit gondol és megszerzi, amit akar.

Két év... Hát basszus... És még azt se tudom, ezzel mi a faszt csináljak, mert hogy ebből semmi se lesz már, az tuti.