Ki gondolta volna? Wass Albertet olvasok. Nem hittem, hogy ilyen gyönyörű lesz, bár még csak az elején tartok. De annyira gyönyörű!
Csak két idézet:
"Aztán nem is szólt hátra többet, csak ment. Egy darabig még volt valami ösvényféle a patak mentén, ide-oda kanyargott, ahogy emberek s juhok rendre kitaposták. Aztán az is elmaradt. Szerte-foszlott az üverekben. Csak a patak zúgott a kövek között, s a fák hallgattak. Ágaik helyenként leértek a fehér, tajtékzó vízhez. A levegő könnyű volt és fényes. Színültig tele volt a víz partján álló napvirágok kesernyés illatával. Itt-ott egy-egy szitakötő rebbent. Kétoldalt hallgatagon őrizték a csendet óriás bükkök és sudaras fenyők.
Sokáig mentek így. Lábuk alatt puhán süppedt a moha, és egy-egy virág bólogatott. Olykor csermely keresztezte útjukat. Csilingelve jött, és futva a hegyoldalból, és a patakba sietett. Árnyas üverek illatát hozta és mohaszagot. Ormótlan szürke köveken billegtek át. Néha villant egy hal fehér hasa, s a leányka hosszasan nézett utána."
"Mélységesen mély volt az éjszaka. Szikrázva lobogott a tűz, halkult a szó, s az emberek befele fordultak, önmagukba. Lomha hullámokkal hullámzott a csönd, mint egy nagy, sötét tenger a hegyek között.
Aztán lassan följött a hold, s a Bradulec tetejére kiült. A pojána szélén megnőttek a fák. Árnyak suhantak törzseik között. Túl, a Galonya katlanaiban párját hívta az öreg bagoly.
(...)
Mélységes volt a csönd s az éjszaka. Valaki ült az Istenszékén, s hosszú ősz szakálla köddel lepte a fenyveseket."
Szóval nem érdekel, mit mondanak a pasasról, a könyve akkor is tetszik.
No comments:
Post a Comment