Na most kavarja, vagy nem kavarja?

Ez ment folyamatosan a fejemben tegnap, és megy még ma is. Imádott vezetőnk tegnap elérte hogy hátast dobjak. Az egy dolog, hogy én bepróbálkozok nála, de... eddig Ő még nem próbálkozott be nálam. Nos tegnap ez megtörtént.

Most pedig szipogok hogy ez csak poén volt, és a hátsómon találom magam, ahogy két szék közül alá esém, nem túl kicsiny valagamra. És persze ma nincs fent. Talk about being a tease.
Aaaaaargh!


És itt ülök, 11-kor este, és a kibebaszott előadást csinálom, mert kibaszott Árpika a kisujját se mozdítja. Faszom bele hogy meleg. No és aztán? Csinálja a kibaszott istenit, mert az ő lerohadt veséjét fogom átrugdosni, és nem szerencsétlen Ildikóét, amit ő ajánlgatott ugyanazzal a műmosollyal, amivel szar magasról az egész feladatra.

Faszom kivan az egésztől.


De azért jól vagyok.

PS: Come to think of it... I do like teases.