A Tó tavaszi éneke
Elment a jég, jaj, mindenütt
s ma minden kis nesz szíven üt.
Vagyok mezítelen kék elem
s testem-lelkem védtelen.
Belém tekint a cipruság,
borzol a szél: szomorúság,
a Nap is bennem sistereg,
kővel dobál a kis gyerek.
Ma minden bennem él, mulat,
a pillanat, a hangulat,
s akár hiszik vagy nem hiszik:
minden madár belém iszik.
/Dsida Jenő/
No comments:
Post a Comment