Mily csodálatos nap ez a mai. Újabb hasonló érdeklődésű leánykára találtam. Láttam egy régi ismerőst, aki sétapálca helyett esernyővel rótta a várost. Hirtelen bevillant, hogy a stílusosság és a röhelyesség között milyen vékony a határvonal. Bevallom, nem tudom eldönteni, csak a határon áll-e vagy már túlment rajta, de majdnem elröhögtem magam mikor megláttam.

Nyelvészettel a faszom tele. Unom, és szar. Emellett túl sok napot basztam el, szóval bele kell húzni.

Tegnap végképp elegem lett a legújabb társulatból akikhez hozzáverődtem... egy internetes játékon... Ami nagy hülyeség. Hasznavehetetlen, tehetetlen, teszetosza banda, szóval hamarosan vagy átpártolok másokhoz, vagy végképp elunom ezt az egészet. Nem látom nagy hasznát annak, hogy napokig semmit nem tudok csinálni, mert mindenki elvan a saját kis világában. Ha nekem ez kell, nem keresek társaságot. A társaságban már alapjaiban benne van, hogy többen csinálnak valamit. Ami nem faszvakarás. Idióták. Hócipőm tele.

Tegnap már majdnem feladtam hogy értelmes emberre akadjak, mikor szóba elegyedtem egy chatablakban, ahol töltöttem, pár ismeretlennel. Jó fejnek tűntek, ma, haösszejön, újra dumálunk. Mint víz a szaharában szomjanhalónak.